2013. szeptember 22., vasárnap

Véres post.- A donorság Zsuci szemével

Ha az egészséges emberek táborába tartozol, háláld meg azzal, hogy segítesz másokon. Itt az ideje, hogy picit jobban figyeljünk egymásra, és többet tegyünk a másikért.


Kattints a továbbra a folytatáshoz!



A mai világban már szinte ritka, hogy egy ember egészséges legyen. Az étel, amit a szervezetünkbe viszünk, legtöbbször káros anyagokat tartalmaz. A kozmetikumok szintúgy. A dolgok, amikhez napjában többször hozzáérünk, mind megbetegíthetnek. Genetikailag is örökölhetünk olyan dolgot, ami felett nincs kontrollunk.

Mindannyian láttunk már rákos gyerekeket különböző reklámfelületen. Hallottunk vérzékeny emberekről. Láttunk a TV-ben, az interneten, vagy szintén plakátokon különböző betegségekben szenvedő embereket, akiknek vérre, plazmára, vagy másmilyen donorra van szükségük.

Hallottunk szörnyű balesetekről, ahol vérátömlesztés nélkül nem lett volna esélyük túlélni a történteket. Lehetséges, hogy eljutott hozzánk a hír, hogy a vérplazmát a gyógyszergyártó cégek fel tudják használni, hogy embereken segíthessenek. Talán ismerünk olyat, aki dialízisre járt, de egy donortól később kapott egy vesét, hogy újra teljes életet élhessen. Vagy egy rákos emberről, esetleg egy rokonodról, akin a csontvelő donáció segített.

Nem tudom, ti mit éreztek, amikor ezekről az emberekről hallotok, akik rá vannak szorulva arra, hogy egy másik ember kisebb vagy nagyobb áldozatokat hozzon az ő életben maradásáért. Én szeretnék segíteni, és fogok is, ameddig csak lehetőségem van rá.

Ha te is szeretnél, ne keress több kifogást!


Miért adj vért?

  • A testünkben található közel 5,5 l vérből kevesebb, mint fél litert adunk egy véradás során. 
  • Ingyenes orvosi vizsgálat  - HIV- és Hepatitisz B-C - teszt. 
  • Megtudod a vércsoportod.
  • A levett véred akár három emberen is segíthet.
Fontos információk: http://mentseletet.hu/

Egyéb:
  • 50 kg a minimál testúly, amivel adhatsz vért.
  • Rengeteg vizet kell előtte inni, és normálisan étkezni! Éhes gyomorral soha ne adj vért, mert nagyon könnyen rosszul lehetsz! A legtöbb orvos jó alaposan ki is faggat, hogy mit és mennyit reggeliztél.

Véradás

Hadd meséljek el egy nem huncut történetet.

Pár éve az allergiám olyan erősre fordult, hogy már nem a szurkálós-bedagadós módszerrel vizsgáltak, hanem rendesen vért vettek, hogy az alapján részletesebb információkhoz jussanak.
Ezért elmentem egy vérvételre, ráadásul nem az SZTK-ba, mondván, úgysem történhet semmi. (Még itt szeretném leszögezni, hogy azt SZTK-ban dolgozók minden nap vesznek vért, profik, és még egyik sem volt undok vagy bunkó velem, úgyhogy ne tartsatok tőlük.)
Említettem már, hogy külföldön éltem pár évet, ezért minden évben megcsapoltak kiskorom óta. Sosem rajongtam a tűért, de hát az ember nem félhet egy ilyen apróságtól.
Aha. Nem. A vérvétel után már rosszul lettem, lefektettek, és fél óra múlva hazaindultam, aztán elájultam a metrón. A kedves hölgy kevésbé volt gyakorlott az SZTK-s néniknél, átszúrta a vénámat, a karom úgy nézett ki, mint valami rossz drogosé, és mivel ráfeszültem amúgy is, szédültem, hányingerem volt, csupa nyami dolog. Majdnem két hétig volt bevérzés ezek után a karomon. (Képzeljétek el, hogy egy átbulizott éjszaka után, megviselt sminkkel, bevérzett karral a BKV-n milyen nézéseket kaptam a piacra igyekező banyatankos néniktől.)

Azért meséltem ezt el, hogy tudjátok, ezután nemhogy nem szerettem a tűket, de határozottan rettegtem minden vérvételtől vagy oltástól.

Egyik héten kaptunk egy üzenetet drága barátunktól, a Neptuntól, hogy véradást szerveznek a főiskolán. Haha. Nem. Én aztán nem. Nagyon szerettem volna mindig is vért adni, és segíteni másoknak, de nem voltam rá képes. Végül egy barátnőmmel és egy csoporttársammal mégis elmentem, mert le akartam győzni a félelmeimet, segíteni is akartam, szóval tenni akartam egy lépést magamért és másokért.

Az első véradásom röviden: a vizsgáló orvos egy tapló volt, hidegen hagyta, hogy mikor mit és miért szedtem, szóval nem volt egy átfogó orvosi ellenőrzés. Aztán beültettek a székbe, a nő elővette a tűt (akkor elkezdtem vallásos lenni), beleszúrta, felszisszentem, bekötötte a csövet, hátradöntött, és elment.

Na jó, nem, ez így nem igaz, adott egy labdát is, hogy nyomkodjam. Nem nyomkodtam. Szédültem, hányingerem volt, olyan rosszul éreztem magam, hogy 4 decit sikerült csak levenni tőlem. Persze az orvos rohant oda, ahogy mondták neki, hogy nem vagyok jól, és máris kedvesebb hangon kezdett érdeklődni, hogy mit is mondtam, mit szedtem, mire szedtem? A legvégén pedig úgy búcsúztak el tőlem, hogy szép dolog, hogy segíteni akarok, de talán másképp.

Hát én megpróbáltam másképp.

Szóval... tudtad, hogy adhatsz vérplazmát is?




Miért adj plazmát?
  • Rendszeres orvosi kontroll, HIV és egyéb tesztek
  • Vércsoport analizálás

A plazmafehérjékből többféle életmentő gyógyszert állítanak elő, amelyeket számos betegség gyógyításában alkalmaznak:

  •  veleszületett és szerzett immunhiányos betegségek (10 donor kell egy immunhiányos beteg 1 havi gyógyszeradagjához),
  • csontvelő- és szervátültetések,
  •  veleszületett vérzékenység (25 donor kell egy vérzékeny beteg egy heti gyógyszeradagjának előállításához),
  •  szepszis,
  • súlyos égési sérülés,
  • autoimmun betegségek
Fontos információk: http://plazmaszolgalat.hu/

Egyéb: 
  • 52 kg a limit, de engem letiltottak, amikor elértem az 52 kg-t. Jobban preferálják, ha pár kg-val több vagy (ne felejtsd el, az izom nehezebb, szóval ne a gyorséttermi kajával hizlald fel magad a jótettekre).
  • Ha jó plazmát akarsz adni, fogadd meg az étkezési tanácsaikat (erről fogsz kapni egy információs anyagot) - rengeteg víz, zöldségek, gyümölcsök, natúr hús előző két-három napon, hogy a leadott plazmád ne legyen túl zsíros.
  • A sok víz tényleg fontos - befolyásolja a plazmavétel idejét, illetve a vénád láthatóságát.
  • Itt is él ugyanaz, ami véradásnál: soha ne menj éhgyomorral!
  • Habár bizonyos körülmények között hetente többször is mehetsz, én maximum a heti egy plazmaferezist javaslom - szép dolog, ha segíteni akarsz, de ne a saját károdra!
Plazmaferezis:

Breaking news: nem csak vért adhatsz, hanem plazmát is.
Én csak az első kissé kudarcba fulladt véradásom után hallottam erről. Szeretném úgy leírni ezt a lehetőséget, hogy átfogó képet kapj a dologról, tehát az én személyes élményeimet, ami részletesebb, mint amilyen leírások általában az ilyen oldalakon találhatóak.

Szóval miután megtudtam, hogy létezik plazmaferezis, rákerestem interneten a budapesti lehetőségekre, és végül a Czuczor utca 10. szám alatt található Plazmaszolgálathoz mentem megtudni a részleteket erről. Nem vittem barátot, barátnőt, családtagot, valahogy eszembe sem jutott, egyedül akartam menni (azért Drew Van Acker elkísérhetett volna, ha nagyon akart volna jönni).
  
                             
awww.

grrr.

édes istenem.

Na jó, hűtsük le magunkat hölgyeim, és térjünk vissza a témához.



Az első alkalommal amikor bementem, még csak különböző lapokat kellett kitöltenem, mikor és merre jártam külföldön, van-e valamilyen betegségem, szedek-e állandó gyógyszert, és így tovább több oldalon keresztül. Aztán megvizsgált egy orvos, kicsit beszélgetett velem, és a legutolsó pont volt a vérvétel. Megnézték a vénáimat, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e plazmaadásra (plazmaferezisnél a vénánál nagyobb elvárások vannak, mint véradásnál, itt jóval tovább van benned a tű). Természetesen profin bánnak a tűvel, nagyon szép, igényes és korszerű az egész emelet, ahol dolgoznak és a személyzet, a nővérek, az orvosok, mindenki egytől-egyig nagyon kedves.

A vérvételt követő egy vagy két hétben értesítenek az eredményekről. Amennyiben alkalmasnak nyilvánítanak, már kérhetsz is időpontot telefonon az első plazmaadásodra (és persze kapsz majd donorkártyát egy számmal, ami a te egyéni azonosítód lesz, később ezzel fogsz bejelentkezni).

Ami a plazmaadások szokásos menete: ahogy megérkezel, felírod magad az adminisztrációval, a beérésed pontos idejével együtt. Kapsz egy csokit és egy szekrénykulcsot, amit szintén felvezetnek abba a táblázatba, aztán elmész és lepakolsz. Minden alkalommal kapsz egy kérdőívet, amit meg kell válaszolnod, utána a kitöltött kérdőívet odaviszed az asztalhoz, ahol szólítanak. Ott megszúrják a kis ujjadat, átnézik a lapot, kérdeznek pár dolgot, aztán mész az orvoshoz (szintén szólítanak). Az orvos megméri a súlyodat, ugyanúgy kérdezget, és ha alkalmasnak talál, tovább mehetsz a plazmaferezis helyszínére.

Eljutottunk tehát a tényleges részéhez a dolognak. A kedves nővér megmondja, melyik székbe csücsülhetsz bele, aztán odajön, és előkészíti a terepet, közben beszélget veled. Felhelyez a karodra egy vérnyomásmérőt, ami végig ott fog majd maradni, és mielőtt beszúrná a tűt, kérdez pár adatot, hogy ellenőrizze a személyazonosságod. Utána ökölbe szorítod a kezed, beszúrja a tűt, aztán rácsatolva az elvezetőre. Ha valahol szúr, elmozdítja, hogy ne is érezd, hogy a tű ott van. Magyarán csak az eleje és a vége a kellemetlen, a köztes időben nem is érzed a tű jelenlétét.

A plazmaadás menete az, hogy a gép levesz egy adag vért tőled, ezalatt érzed, hogy a vérnyomásmérő szorítja felül a karodat. Kivonja a vérplazmát, ami 90%-ban vizet, 10%-ban ionokat és szerves vegyületeket (plazmafehérjéket is) tartalmaz. Ezek után a vérnyomásmérő elenged, nem szorít, és visszaáramlik a vér a testedbe. Ez pedig többször is megismétlődik egy plazmaferezis során.


Sok mindentől függ, mennyi idő alatt jön le a plazmád. Testsúlyhoz igazítják a levett plazmát, így tényleg csak annyit vesznek le, amennyitől nem lesz bajod. Én végig nyomkodtam a labdát, közben olvastam, zenét hallgattam, vagy néztem a filmet a falra szerelt TV-n (már ha épp beraktak egy DVD-t és jó helyen ültem, hogy lássam). Nekem fél óra alatt meg is volt, 30-35 perc között volt általánosságban a dolog. Akkor a gép elkezd sipákolni, odajönnek, kiszedik a tűt, rászorítod a vattát pár percre a karodra, aztán nagyon szépen bekötöznek, nem szóval se kék, se lila, se véraláfutásos. Aztán kimész, leadod a matricát, amit a praclidra ragasztottak, megkapod a költségtérítést erőfeszítéseidért (mivel egy plazmaadás nagyjából egy órát vesz igénybe, és akár hetente kétszer is mehetsz, adómentes anyagi térítést kapsz minden plazmaadásnál - bizonyos alkalmak után pedig jutalomdíjat).

Ihatsz ingyen forró csokit az automatából, ehetsz egy almát, kekszet, végezhetsz a csokiddal, ücsöröghetsz nyugodtan, aztán amikor úgy érzed, kiveszed a dolgaidat a szekrényből, leadod a kulcsodat, és távozol.

Bonyolultan hangzik, de valójában az eleje gyorsan pörög, nem ülsz ott órákig. Összesen a forró csoki ivással együtt olyan 55 percet kell számolni rá. Legalábbis nekem annyit kellett. Én 14 alkalommal adtam plazmát, úgyhogy higgyétek el, semmi félelmetes nincs benne, és a tűfóbiámnak már nyoma sincs. Ha attól félnétek, hogy közben rosszul lesztek, ne izguljatok, mert a nővérek ott mászkálnak, ahogy mondod, hogy kicsit furán érzed magad, hoznak vizet, szívószállal megitatnak, hátradöntenek, beszélnek hozzád, amíg jobban nem leszel. Nagyon figyelmesek és őszintén kedvesek, imádom őket.

További tervek:

Gondolkozom őssejt-, illetve csontvelő-donáción, de még nem néztem utána eléggé ezeknek a dolgoknak, és nagy felelősséggel is járnak. Soha ne iratkozz fel egy ilyenre hirtelen döntés alapján, mert ha utána alkalmasnak nyilvánítanak, és mégsem vállalod, hamis reményt kelthetsz egy súlyos beteg emberben. Ez pedig nem célunk. A célunk az, hogy segítsünk az embertársainknak.



Ha bármi kérdésetek van plazmaferezisről, vagy véradásról, írjatok bátran, és szívesen válaszolok a személyes tapasztalataim alapján.

És el ne felejtsem: szeretlek Titeket. Mint mindig. :) <3

Zs




4 megjegyzés:

  1. Vért már többször adtam, nekem szerencsére soha nem volt semmilyen probléma . Októberben megyek megint :)
    A plazmaadás már érdekel egy ideje, tervben is volt, hogy elmegyek, de anyukám az utolsó pillanatban lebeszélt, hogy rosszakat olvasott róla, ne menjek el.
    Azok alapján viszont amiket írtál, nekem semmi ijesztő nincs benne, ráadásul teljesen ellenőrzött körülmények között zajlik. Szóval most újra felkeltetted az érdeklődésem, elkezdek még utánaolvasni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére az első félresikerült véradásom óta nekem sincs problémám a dologgal..:D
      Én is hallottam mindenféléket a plazmaadásról, de jól írtad, nagyon kontroll alatt van tartva az egész. Gyakorlatilag csak pozitív tapasztalatom van az egésszel kapcsolatban!:)
      Hajrá hajrá, írj majd, ha rászántad magad!:) <3

      Törlés
    2. szerintem nagyon sok függ a helytől, hogy ott milyenek. pl. ahogy Zsuci ahova jár is rendesek:)
      én is gondolkodom váradáson (csak most beteg vagyok) mert nagyon nincs az országban vér! Apukámnak hamarosan lesz egy komoly műtéte és a családban kell megfelelő vércsoporttal rendelkező embereket keresni, akik tudnak vért adni ha valami baj adódna. És hihetetlen rossz érzés, hogy ha rokon, hanem szinte úgy kell házalni érte. Leírhatatlan megalázó. A kórházban mesélték, hogy már a nővérek járnak le a véradó központba vért adni, ha más nem marad. Elszomorító...

      Törlés
  2. Barbi, először is jobbulást Apukádnak! Tudom, rettenetes, hogy nincs elég vér, főleg ha ritka vércsoportról van szó..:(
    Én a leggyakoribb vércsoport vagyok, de ha tudok segíteni, szólj, és irányítottan adok vért.
    Sajnos sokan csak akkor adnak, ha már megtapasztalták a közelükben állóknál, hogy milyen, ha nincs...
    Nagyon örülök, hogy többen is jeleztétek, hogy véradók vagytok, és segítetek másoknak. Ezt nagyon jó hallani!:)

    VálaszTörlés