2013. május 30., csütörtök

MARY POPPINS 2013

 Bárkinek azt mondtam tavaly, hogy au-pair vagyok, hatalmas mosollyal bólogatott, hogy "Húú,de jó, akkor nem kell sok mindent csinálnod, igaz? Csak lerakod őket játszani, és kész?Aztán mész bulizni Amsterdamba? " - "Igen persze, szivárvány boldogság unikornisok és lepkekaki"    aha.
NEM.



Kattints a továbbra a folytatáshoz!





 Azt már az elején leszögezném, hogy bár tényleg nem egyszerű munka au-pairnek lenni, de az az egy év, amit azzal töltesz, megváltoztatja az egész életed, és millió tapasztalattal leszel gazdagabb. És akármennyire is próbálod utálni a gyerekeket, harcolsz foggal-körömmel az érzések ellen, lehetetlen. Hiába ordítanak 10 órából 9-et, de ha abban a maradék egyben csendben átölelnek és adnak egy puszit.... oda a lelked és a szíved.

 Először 2011 nyarán próbálkoztam meg az au-pairkedéssel, de nem igazán működött. Két hónapot voltam Angliában, Birminghamtől olyan 15 percnyire. Gumtree-n találta a családot a már Birmighamben élő barátnőm, (a gumtree olyan mint pl. craiglist az USA-ban) . Váltottunk 3 levelet, oké mehetek, megvettem a repjegyet és két hétre rá már utaztam Londonba. El volt sietve az egész, nem volt átgondolva.
Panaszkodni nem szeretnék, hiszen sokat fejlődött az angolom, imádtam Angliát, főleg Londont, kétszer is jártam Walesben, tengerparton egy hetet nyaraltunk, és hát az a hatalmas választék minden téren, ruhák, smink, hajápolási termékek, Magyarország után teljesen el voltam varázsolva. Úgy éreztem, a világ közepén vagyok. Na és a legfontosabb természetesen.......A Cadbury csokoládé. adjuk meg a tiszteletünket egy perces néma csendet kérek.

A családdal sajnos nem volt ennyi szerencsém. Persze így utólag én is látom, hogy kezdőként nem voltam egy tökéletes au-pair, de soha nem vették a fáradtságot, hogy leüljenek és elmondják, hogy mit hogyan kell. A gyerekeket imádtam, egy tündér 1 éves kisfiúra vigyáztam, és egy 7 éves kiskirálylányra.
A szülők sajnos már nem voltak ennyire cukik. Nem fontos, hogy pontosan miket csináltak, a lényeg, hogy sokszor aláztak meg, meg hetente haza akartak küldeni olyan dolgokért pl., hogy az apuka eldugott egy cumisüveget a kanapé alatt, és én nem találtam meg. Napi 5 órát kellett takarítanom egy családi házat, valamikor alig akartak kifizetni. Szóval nem volt ideális a helyzet,és nem szépen, hanem sunyi módon, de ott hagytam őket. Már nem bírtam tovább, és csodálom magam, hogy egyáltalán addig ott maradtam.. 
A gyerekekre a mai napig gondolok, ott voltam, amikor például a kisfiú először felállt, majd a popsijára huppant, és ezt  0-24-ben próbálgatta. Akárhányszor sikerült felállnia, elkezdett tapsolni és sikítani a boldogságtól... azóta sem láttam ennél cukibb dolgot :)











 A második próbálkozásom nem sokkal később történt meg, miután augusztus végén hazajöttem Angliából, télen döntöttem úgy, hogy nem bírom már a sulit, vagy ott hagyom teljesen, vagy kell egy év szünet. Jó hülye voltam, a vizsgáim se fejeztem be, ami miatt meg most szívok rendesen persze, de az az egy év, vagyis 14 hónap mindent megért.
 Először egy honlapon találtam egy édes családot. Sokáig leveleztünk, skypeoltunk, ismerkedtünk, főnyereménynek tűntek- (és biztos vagyok benne, hogy más körülmények között azok is voltak). Január első hetében, egy keddi reggelen indultam, és előtte 4 nappal írt nekem egy levelet az anyuka, hogy elválnak, mert az apukának új nője van. Írta, hogy természetesen megérti, ha így nem szeretnék menni, kifizetik a jegyeimet is. Inkább pofoztam volna fel önmagam, minthogy egy anyukát egy ilyen nehéz helyzetben egyedül hagyjak, így mentem és bevállaltam a dolgot. Bár ne tettem volna. Minden nap dolgoztam, 12-13 órát, reggel héttől este 7-ig, megállás nélkül. Három hetet voltam ott, de az a három hét olyan szinten megviselt, hogy minden nap beteg voltam, lehangolt, és sírva keltem és feküdtem le esténként. Sokkal inkább éreztem magam az anyuka babysitterének, mint a gyerekekének. Éjjel-nappal sírt, mutogatta nekem a fényképeit, az új nőt szidta egész nap, próbált a férje ellen irányítani, ami természetesen sikerült is, hiszen számomra nincsen annál undorítóbb, amikor egy férfi ott hagyja a feleségét két kisgyerekkel, egy fiatal, szebb fruskáért. Mikor az anyuka elment otthonról, és az apa volt otthon-ami nagyon ritkán volt- akkor is eltette a gyerekeket aludni, és megkért, hogy vigyázzak rájuk pár órát, amíg ő találkozik az új nőjével. Nemet persze nem mondhattam, hiszen mégis én dolgoztam nekik.A két kisfiút is nagyon megviselte a történet, hisztisek és agresszívek lettek, amit természetesen rajtam töltöttek le. 100% biztos vagyok benne, hogy más körülmények között ez a család -az apa nélkül- maga lett volna a paradicsom, sajnos rossz időben kerültem oda. Az anyuka a világ egyik legédesebb teremtménye, és ennél sokkal jobbat érdemel, és remélem azóta már meg is találta a boldogságot. Róluk sajnos a másik gépemen vannak képek, később pótlom!
 Már megvolt a repjegyem haza, amikor egy kinti magyar au-pair bemutatott az ügynökének, aki eljött hozzám, beszélgettünk, és elintéztünk mindent. Szerencsém volt, mert pont volt egy család, akik au-pairt kerestek,  egy nappal előttem adták be a jelentkezésüket az új baby sitterért. Pár nappal rá meglátogattam őket,imádtuk egymást, 4 napra rá pedig már ott is voltam, és maradtam is a maradék 13 hónapra.
Az utolsó 3-4 hónapban már nagyon irritáltak a szülők, mert kiismertem őket, és átláttam rajtuk teljesen. Sok szempontból rosszak voltak, pl. egy köszönömöt sem kaptam soha azért, hogy sokszor  hajnal 4ig babysitteltem 40 fokos lázasan, vagy egy év alatt végig elsumákolták a biztosításom megkötését..Ettől függetlenül szerettem azért ott lenni, a gyerekeket imádtam, és nagyon nagyon hiányoznak.
 Több dologban szerencsésebb voltam, mint a többi au-pair. Saját kis kuckóm volt a kertben, ahová akármikor jöhettek a barátnőim, bulizni, ott aludni, akármi. Amikor összejöttünk a barátommal, egyből jöhetett hozzám, nem mondták egy szóval se-amit a többi, a városban élő au-pairnek mondtak- hogy ne merjek ide pasit hozni, ez szent hely, stbstb. Sőt, emlékszem amikor először megkérdeztem, hogy nem baj-e, ha ott alszik egy barátnőm, és azt mondta az anyuka, hogy tőle akár orgiákat is csaphatok, csak védekezzek.:D Szóval ebből a szempontból szerencsés voltam, és barátomat is nagyon szerették. Sokszor vittük a gyerekeket ide-oda együtt, és mindig ott volt, amikor hetente 1-2x babysittelnem kellett este, amíg ők buliztak, vagy sportoltak, stbstb. Imádtam, ahogy Floris, a kis 6 (mostmár 7) éves "kisfiam" mindig befészkelte magát az ölembe, és a barátom akárhányszor meg akart csókolni, Floris ráugrott és ütötte-vágta, hogy én az ő barátnője vagyok, és hagyjon engem békén :D Persze imádták egymást, egy perccel rá meg már az ő nyakában lógott :)
 Nehéz volt elmenni, és otthagyni őket, de be kellett fejeznem az iskolát. Szerettem volna Hollandiában újrakezdeni az egyetemet, de sajnos az au-pair fizetés mellett alig tudtam félre rakni, főleg nem 3-4 ezer eurokat, ami minimum kell a kezdéshez. Lehet nemsokára, amikor itthon végzem, majd elmegyek ott mesterképzésre, még nagyon nem vagyok lekésve semmiről szerintem.


Hatalmas viharba keveredtünk, és így néztünk ki utána :) 




ez is a vihar után volt :)









két kedvenc pasim:)













 Ez a 14 hónap életem legjobb 14 hónapja volt. Nem is tudom miről meséljek, itt ülök az asztalnál és fogom a fejem, hiszen annyi szép emlékem van, és annyi mindent köszönhetek ennek az évnek...
Azzal kezdeném talán, hogy felnőttem. Lenyugodtam, felelősségteljes lettem. Megtanultam főzni, gondoskodni magamról és gyerekekről. Türelmesebb lettem (na, azért még bőven van rajta csiszolni való), megtanultam értékelni az apró dolgokat, mint például egy szájra adott jóéjt puszi a gyerkőcöktől. 
Az angolom még jobb lett, hiszen éjjel-nappal azzal kommunikáltam. Hollandul is tudok kicsit, még sokat kell fejlődnöm, de nyáron folytatom. Többször voltam Németországban nyaralni, Hollandiában is sok helyen jártam, nyáron pedig a kint megismert barátnőimmel utaztunk együtt Olaszországba, Rómába és a tengerpartra. Majdnem minden este együtt voltunk, keddenként mindig együtt ebédeltünk, hetente többször tartottunk filmezős estéket, mikor vacsoráztunk, vettünk 10 kiló csokit, és betettünk valami filmet, és végig nevettük. Havonta 1-2x elmentünk bulizni, előtte mindig össze ültünk, sörözgettünk és eszegettünk. Imádtam a kis négyesünket. Mind a négyen teljesen különböző személyiségek vagyunk, akik más szituációban biztosan nem ismerkedtek volna össze, és találtak volna egymásra. Marcelle, 25, teljesen bolond, nagyon vad csaj, állandóan csak a bulik és a pasik, de közben igazi művészlélek volt. Constanza,26, szintén egy őrült, de nagyon édes argentin lány, Maria pedig 20, német, nagyon precíz, mindent előre megtervez, alapos, de közben ugyanúgy egy nagyon őrült és vicces csaj. Azt hiszem ez hozott minket össze, hogy mindannyiunknak hiányzik egy kereke.


Constanza:)

Maria (ezen az estén ismertem meg a barátom:))

A kis négyesünk






 A legszebb emlékeim mégis a gyerkőcökhöz kötődnek mind a három helyről.  Amikor Callum először felállt, az a mosoly a kis gyönyörű arcán, nem láttam még annál szebbet. Amikor az első családnál, Hollandiában, a 4 éves kisfiú mikor felkelt reggel, odajött hozzám, két kis kezébe fogta az arcom, hosszasan nézett, és azt mondta, hogy " You have the most beautiful lips I have ever seen", hát esküszöm elsírtam magam. Vagy amikor ugyanez a kis huncut nagyban pancsikolt, azt mondtam neki, hogy nagyon édes, erre a világ legnagyobb komolyságával megragadta a kezem, és azt mondta: Én nem édes vagyok. Én szexi vagyok. (Még mindig egy négy évesről beszélünk!:D)
Amikor Floris, az utolsó családom kisfiúja, szégyenkezett, amiért nem tudja még mindig megkötni a cipőfűzőjét, -mert a szülei nem vették a fáradtságot, hogy megtanítsák, én pedig megtanítottam, -és az a pillanat, amikor először egyedül meg tudta kötni, az a büszkeség a kis arcán, minden fáradtságot megért.
Akármi történt vele, esetleg elesett, mindig futott hozzám, sírva az ölembe bújt, és átölelt, és csak én tudtam lenyugtatni.
Amikor kiesett az első foga és velem volt.




Amikor minden este úgy köszönt el, hogy a számra adott puszit.
Amikor péntek esténként mentem barátomhoz, és rajtam lógott, nem hagyott elmenni, megígérte, hogy feleségül vesz, ha otthon maradok vele.




Amikor akárhányszor hülyéskedtünk barátommal, ráugrott és agyba-főbe próbálta ütni szegénykém, azt sikítva, hogy én csak az övé vagyok.






Amikor mindig együtt énekeltünk a biciklin, leginkább a callmemaybe-s csajszi másik dalát, valami olyasmi, hogy o-o-o-ooooo its always a good time..Mindenki minket nézett az utcán, de mi csak énekeltünk ezerrel. Bruno Mars is volt a repertoárunkban, meg kis holland rap (Gers Pardoel,nyam.) Nem értem miért nem hívtak minket fellépni sehová...
Amikor biciklivel elestünk mert összeütköztünk az autóval, és én eléggé lesérültem, ahelyett, hogy elkezdett volna sírni ijedtségében(mögöttem ült), felpattant és leemelte rólam a nála 5-ször nagyobb biciklit és próbált felsegíteni.
Na meg azokat sem felejtem el természetesen, amikor például az utolsó hetemen valamiben megbotlott az utcán, elesett, első két foga tőből tört ki, az ínye teljesen lehorzsolódott, az orra megrepedt, szája felszakadt.. a könyhában ülök, erre ordítva jön, tetőtől talpig vér volt az egész gyerek, persze a mentő ilyenkor késik, mindkét gyerek ordít, egyik a fájdalomtól, másik a félelemtől.. Olyan is volt, hogy Florist elütötte a bicó, akkor is szája szakadt fel, meg arra is emlékszem, amikor suliban összeütközött egy másik kisfiúval véletlenül,és kiharapott konkrétan egy darabot a szájából..(mindiiiig valami a szájával!!) Az volt a szerencse, hogy éppen ott voltam, mert az iskolában is dolgoztam.. Szóval igen, szívrohamot is jó sokszor kaptam.
Emlékszem, amikor Suzanne lógott suliból, sikerült mindenkit átvernie, hogy mennyire beteg, engem persze nem, és órákig lelkiztünk, hogy miért nem ment iskolába, milyen vitáé vannak az osztálytársaival.
Legszívesebben arra emlékszem vissza, ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Előttem nem lehetett őket egyedül hagyni éjszakára, minden au-pairnél zokogtak, hisztiztek, lehetetlen volt. Nálam viszont gond nélkül aludtak el. Nyilván nem egyik pillanatról a másikra értem el mindezt, szerintem beletelt egy olyan 5 hónapba, hogy tényleg közel kerüljünk egymáshoz, összecsiszolódjunk, és megtanuljuk kezelni egymás hülyeségeit. Mikor odakerültem, Suzanne és Floris is nagyszájú volt, feleseltek ezerrel, de én bevezettem a szigort, és megtanítottam őket arra, hogy tisztelni kell a nagyobbat. Suzanne persze még most is sokszor hisztizik, de ki nem tette azt, 10 éves kislányként.. Florisnak viszont egy hangos szava nem volt felém, nagyon  megszeretett, és mindig hülyéskedtünk, játszottunk, és megbeszéltünk mindent. Gondolom úgy jön le, mintha a kislányt annyira nem szerettem volna, természetesen ez nem igaz, imádtam őt is, csak ő sokkal szociálisabb, mint Floris, állandóan barátnőzött, és a környező utcákban játszott, míg a kisfiú szeretett pihenni, és bent lenni. Így is Suzannel rengeteget pletyiztünk, mindig mindent megbeszéltünk, az ő dolgait és az enyéim ugyanúgy. Ő volt az, aki egy perc alatt úgy fel tudott idegesíteni, hogy remegtem, de ettől függetlenül imádtam, és megtanultam kezelni a viselkedését.
Megtanultam azt is, hogy nem számít kinek mennyi pénze van ( Hollandia leggazdagabb kisvárosában laktam), hiába látszik úgy kívülről, hogy minden tökéletes. Ebben a városban, és a környéken mindenki ugyanolyan volt. Anyuka gyönyörű, apukának hatalmas cége van, havonta utaznak, a 10 éves gyerekeknek már Ipadjeik vannak, a házuk nagyobb, mint bármelyik itt Magyarországon... Nem boldogok. Mennyi ideig ettem magam, el sem tudjátok képzelni, azt kívánva, hogy bárcsak nekem is ilyen életem lehetne, de ISTENMENTS'.  Az egész mű. Az anyuka boldogtalan, mert az apa öt különböző nővel csalja, ezért a munkába menekül. Mindkét szülő napi 10 órát dolgozik,  esténként a kötelező hokiedzések, mert az Hollandiában státusz szimbólum. Közben a gyerekeket a babysitterek nevelik fel, ha esetleg panaszkodnának, hogy anyuapuhiányzol, akkor tessék kicsim, itt egy új játék/telefon/ruha, na most menj, és foglalkozz azzal, anyuapu nem ér rá.Annyira hálás vagyok, hogy én nem így nőttem fel, és az én Anyukám soha nem tenne engem félre, bármilyen problémával fordulhatnék hozzá. Van egy félig magyar család ott, ahol laktam, az anya magyar, apa holland. Hát össze sem lehet hasonlítani őket a többi ottani családdal. A lányok szófogadóak, nincsenek elkényeztetve, megbecsülik az apró dolgokat, és nagyon kedvesek, és ezek mellé nagyon édesen törik a magyart, amit szorgalmasan tanulnak.
A legfontosabb és legjobb dolog persze, ami történt velem, az az, hogy megismertem életem szerelmét. Persze az már más téma :)



A két legszebb mosoly..:)




Kedvenc szombat estéim!




Ez az au-pair év volt életem legjobb döntése, és ha nekem lesznek gyerekeim, én is szeretnék 1-2 évre au-pairt. Mivel Jesper holland, legnagyobb valószínűséggel Amsterdamban fogunk lakni, bár ő Budapesten szeretne. Ha ott laknánk, magyar au-apirt szeretnék, leginkább azért, hogy a gyerekek gyakorolják majd a nyelvet, ha itt maradunk, akkor pedig hollandot, hogy azt tanulják. Emelett szeretnék segíteni egy lánynak, hogy élete legszebb évét átélje. Már tudom, milyen a rossz fogadó család, így biztos vagyok benne, hogy én mindent megtennék, hogy boldog legyen, és otthon érezze magát velünk.
Február végén jöttem haza, azóta már meglátogattam a családot, nagyon hiányoznak a gyerekek..

Na, de térjünk át a fontosabb témára! :)

HOGYAN LEGYÉL AU-PAIR?

Ha úgy döntöttél, hogy igen, belevágsz- hurrá!:)- van pár dolog amit tudnod kell.

1.: Ez egy MUNKA. Nincsen minden nap buli, lazsálás a gyerekek mellett. Te kelsz fel velük, készítesz reggelit, viszed őket iskolába, majd mész értük délután. Ha mennek játszani valahová, viszed őket, hozod őket. Ugyanez igaz a sportokra is. Közben mosol rájuk, rendben tartod a szobájukat, és tisztán tartod a házat. ( nekem mosnom és vasalnom kellett a gyerekekre,és a konyhát rendben tartani, de semmi felmosás, meg ilyenek, csak pl. mosogatógép elindítása, stbstb. Szerencsém volt!)
2.: Nem lehet ezt a döntést elhamarkodni. Mindig gondold át, beszélj 3-4 családdal minimum, skypeoljatok, csekkold le az email címüket googleben, nehogy csalók legyenek.(erről később)
3.: Mindent tisztázz le velük! A legfontosabbak: pontos munkarend, hány órát kell dolgozni, szabadnapok, biztosítás, nyelvtanfolyam, fizetés, és túlóra. Ha nem teszitek, a végén még kihasználják..Napi 6-7 óránál többet NEM dolgozhat egy au-pair. Persze erre pontosan sehol sem figyelnek, de nagyjából annyinak kell lennie.
4.:Időtartam : kevés család keres csak nyárra au-pairt, vagy rövidebb, 3-4 hónapos időtartamra. Nagyon kevés. A legtöbb minimum egy évre akarja, hiszen a gyerekeknek sem jó a sok változás. Csak akkor vállald el, ha biztos vagy benne, hogy van egy szabad éved, pl. gimi és egyetem között. 


Milyen a jó au-pair?:

1;Türelmes- ebből nagyon sokra lesz szükséged..
2.: Flexibilis- bármikor bármi közbe jöhet, neked készen kell állnod.
3.: Gyerekszerető- én is sokat vicceskedtem azzal, hogy kikészítenek a gyerekek, de mégis az életem adnám egy gyerekölelésért vagy kacagásért. Nem lehetsz jó au-pair, ha nem élvezed az együtt töltött időt, és csak a pénzért csinálod.
4.: Nyitott - távol leszel otthontól, más kultúra, más ország, más emberek. Barátokat kell majd szerezned, akikkel együtt bosszankodhattok a családról egy pohár bor felett, vagy együtt utazhattok ide-oda. Egyedül ezt képtelenség végig csinálni.
5.: Felelősségteljes- gondolom ehhez nem kell semmit fűznöm.


Hol és hogyan?

1.: Ügynökség: őszintén, nem tudom, hogy ajánljam-e. Eddig azt hittem, hogy sokkal jobb, mint az internetes, de nem. Az ügynököket csak a család érdekli, tőlük kapják a súlyos(!!) összegeket, őket akarják boldoggá tenni. Persze biztosan van olyan ügynökség, ahol ez nem így van, olvassatok interneten véleményeket, hogy kinek mi jött be. Én boldog voltam addig, amíg egyszer nem lettem nagyon beteg, nem kaptam szabit, mert az anyuka USA-ban volt, az apuka meg éjjel-nappal dolgozott, és biztosításom meg még mindig nem volt (ami egyébként kötelező lenne!!) , és felhívtam az ügynököm, de nem érdekelte. Megígérte persze, hogy intézkedik,mert ez elfogadhatatlan, aham, azóta is intézi. Mielőtt hazajöttem is volt egy problémám, háromszor írtam neki, válaszra sem méltatott. 
2.: Internet: NAGYON VIGYÁZZATOK. Rengeteg a csaló, úgynevezett "scam". Sok pénzt ígérnek, állják a repjegyed, 2 levél váltása után már akarják, hogy menj, stbstb. Ezek az emberek vagy pénzt fognak valahogy kicsikarni belőled (pl. előleg a repjegyedre, biztosítás..) ,majd eltűnnek, vagy oda mész, és senki nem fog várni..rosszabb esetben meg elvisznek prostinak. Szerencsére tényleg könnyű ezeket az embereket kiszűrni, csak írjátok be az email címüket google-be, plusz azt is láthatjátok, hogy túl sokat ajánl, pl. 800-2000 eurot egy hónapban, az már kamu. Amit én ajánlok, egy biztonságos weboldal: 

www.aupair-world.net

Ha elkezdtek beszélgetni egy családdal, nyugodtan írjatok nekem, sőt! Írjatok nekem, és mutassátok meg őket. Már annyi ilyet láttam, nem csak magam miatt, hanem barátnőim miatt is, hogy könnyen ki tudom szűrni, hogy melyik az a család aki kedves lesz veletek, és családtagként fog kezelni, és melyik az, ahol házisárkány lesz az anyuka.

Milyen a jó profil az interneten?

1.: Mosolygós, nem kirívó képeket tölts fel, lehetőleg gyerekekkel legyél rajtuk. 
2.:A profilodban hárommilliószor hangsúlyozd ki, hogy mennyire szereted a gyerekeket, imádsz velük játszani.. Részletezd, hogy milyen tapasztalataid vannak. Nem baj, ha csak a szomszéd gyerekére vigyáztál, írd le, hogy te sokat babysitteltél már, nem kell azt nekik tudniuk, hogy csak az unokaöcséd volt. A gyerek az gyerek.
3.: Írd le, hogy szeretnél a család tagja lenni, és érdekel a kultúrájuk!
4.: Hangsúlyozd ki, hogy mennyire flexibilis vagy. Imádni fogják.
5.: Nyugodtan írj néha néha egy mosolygós fejet a bemutatkozásodba. A cuki családoknak tetszeni fog, a komoly fapofáknak meg nem, de nem is olyanokhoz szeretnél menni.
6.: Ha kérdezik, hogy miért szeretnél au-pair lenni (és fogják is), írd meg nekik, hogy érdekelnek más kultúrák, szeretnél nyelveket tanulni, és mert imádsz gyerekekkel lenni.


FIZETÉS:

Országtól, és családtól függ. Hollandiában 300-400 eurot kapsz, ha nem dolgoztatnak halálra, és max. 2 gyerek van. Ha több, és egész nap dolgozol, akkor többet is fogsz kapni. Ha fogyatékosra vigyázol, azért sokkal többet lehet kapni, rengeteg család keres ilyen gyerekek mellé au-pairt. Ne féljetek ettől, mindenben fognak nektek segíteni, és biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogtok tanulni a szeretetről és kitartásról egy ilyen családban. Angliában heti zsebpénz van, 80-110 font között, Londonban több, de ott minden 3-szor annyiba is kerül..( a listán kevesebbet írnak Angliára, de eddig én csak ilyennel találkoztam)
Itt egy lista az aupair-world.net-ről, melyik országban mennyit fizetnek. 

Australia200 - 250 AUD per week
Austria386,80 EUR gross per month
Belgium450 EUR per month
Canada200 CAD per week
Denmark3.150 DKK per month
Finland252 EUR minimum per month after tax
France261,75 - 314,10 EUR per month
Germany260 EUR per month
Ireland75 - 100 EUR per week
IcelandISK 10.000 per week
Italy250 - 300 EUR per month
Netherlands300 EUR per month minimum for 30 hours/week or less and 340 EUR per month maximum
New Zealand150 - 180 NZD per week
Norway5.000 NOK per month
South Africa800 SAR per month
Spain50 - 70 EUR per week
Sweden3.500 SEK per month
Switzerland500 - 800 CHF net per month depending on the individual canton
United Kingdom70 - 85 GBP per week
USA195,75 USD per week


+ Pár fontos dolog

1.: Mindig legyen nálad annyi extra pénz kiutazáskor, hogy az elég legyen  hazautazásra (bármi történhet), egy 2-3 nap szállásra valahol egy hostelben, és ételre. Telefonodon legyen pénz mindenképpen. 
2.: Legyen  minimum 2-3 másolatod az útleveledről, és személyi igazolványodról. Az összes másolatot rejtsd el különböző helyekre. Hívhattok paranoiásnak, de mégiscsak egy idegen családhoz, idegen országba mész, első az elővigyázatosság és biztonság. Ha viszel pénzt, azt is tegyél bele egy zokniba, ne csak a tárcádba. 
3.: Nézz utána az időjárásnak.Hülyén és feleslegesen hangzik, de hidd el, nem arra akarod költeni az első havi fizetésed, hogy egy háromszor drágább országban télikabátot vegyél (ami itthon is drága, de  pl. Hollandiában a legolcsóbb olyan 150 euro volt minimum), mert sokkal hidegebb van, mint itthon.
4.: Már egy hónappal, mielőtt kimész, csatlakozz facebookos au-pair csoportokhoz. Minden országnak van 3-4 ilyen csoportja, csak írd be a keresőbe, hogy pl. "Aupairs in England". Oda szépen írd ki, hogy te most mész, és szeretnél ismerkedni azokkal, akik mondjuk Bristol környékén laknak. Így sokkal könnyebb dolgod lesz, mintha odamennél, senkit nem ismerve.


 Ezen a nyáron én is megyek ki megint, Hollandiába, de csak két hónapra. lehet emlékeztek Szandrára, az au-pair blogra írt, az ő családjához megyek. A kisfiú autista, szóval biztosan nem lesz egy könnyű menet, de készen állok rá, és biztos vagyok benne, hogy sokat fogok mellette tanulni. A család tüneményes, már most imádom őket. Belgium határán laknak, 30 kilométerre Bruggetől, és két utcányira a tengerparttól :) (bár a holland időjárás...........................................****-@!%!!+**@)
 Szandra egyébként most au-pair újra, és nemsokára Londonban fogja folytatni egy másik családnál. itt olvashatjátok a blogját, én nagyon szeretem: www.allyoursblog.blogspot.hu

 Szóval, ez az én kis történetem és tanácsaim. Remélem segítettem, és bármilyen kérdésetek van, írjatok nekem nyugodtan, mindenre válaszolok.

Sok puszi: Réka


5 megjegyzés:

  1. Csodállak azért, hogy ennyi türelmed és kitartásod van. Én valószínűleg már az első nap rájönnék, hogy ezt nem nekem találták ki és teljesen kétségbeesetten próbálnék valahogy kimászni a helyzetből. Azt hiszem nekem ehhez még fel kéne nőnöm, de lehet, hogy az soha nem következik be..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) Tény, hogy nem a legkönnyebb munka, de megéri minden perce!:)

      Törlés
  2. Nem tudom, hogy kik és honnan olvassák, melyik ország iránt érdeklődve, de Svédországba semmiképp se induljon útnak senki ügynökséggel! Én úgy kezdtem, és csak a makacs buksim mentett meg abban, hogy ne legyek egy pedofil áldozata. Kerestem a cikket a metro.se-n, de nem találtam. Viszont az Au Pair World jó oldal, szóval mindenképpen jobban megéri :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uristen... orulok,hogy nem lett bajod!!

      Törlés
  3. Úristen, nagyon örülök neki, hogy rátaláltam erre a bejegyzésre. A felét akár én is írhattam volna, a szívemből szóltál :). Tavaly augusztus végén mentem ki Londonba ügynökséggel keresztül au pairnek. Tradicionális zsidó család, szingli anyuka, 4 gyerek. Nagyon meggondolatlan voltam, nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy 4 gyerkőcöt elvállalok. Hamar kikészítettek, a legidősebb kislány lelkileg bántalmazott, egyszerűen gyűlölt. Az anyuka semmit nem magyarázott el, tartózkodó volt, nem voltunk jóban. A két kislány és a kisfiú viszont cuki volt, környék pedig mesés. Észak Londonban laktam, Hendonban. Engem is kultúr-sokk ért, ahogy téged is. El oltam ájulva, annyi ember, üzlet és látvány volt. A mai napig 100%-ig pontosan fel tudom idézni az érzéseket, amit a város, vagy az emberek váltottak ki belőlem. Elképesztő volt, nincsenek szavak. Egyedül éreztem magam, de közben nem is. Úgy éreztem a város maga gondoskodik rólam. Biztos hülyeségnek hangzik, de így van :). Néha sírni lenne kedvem, annyira hiányzik. Én is összejöttem egy fiúval, de sajnos nem volt jó ötlet. Magányos voltam és kellett egy támasz. Néhány lánnyal jóban lettem a nyelviskolából, de sajnos túl kevés ideig maradtam ahhoz, hogy barátság alakuljon ki. Mindennek ellenére egy fantasztikus élmény volt, a kint töltött 3 hónap alatt bölcsebb és tapasztaltabb lettem, szerintem a kint létem alatt nőttem fel. Lassan 1 éve lesz, hogy hazajöttem, de nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe. Szerintem sose fogom tudni elengedni azt az időszakot, olyan mintha otthagytam volna egy darabot a lelkemből. Már bánom, hogy túl hamar feladtam, most már nem lenne bátorságom belevágni. Ha egyszer visszatérek Londonba, az összes régi helyet fel fogom keresni, szerintem kicsit olyan lesz, mintha hazatérnék :).

    Nagyon örülök neki, hogy a te történeted happy end lett. Nekem sajnos nem volt szerencsém a gyerekekkel se, amit nagyon sajnálok. A kis szőke fiú tipikus holland kinézetű és a barátod is :D. Persze ez nem sértés, nehogy véletlenül félreértsd, nagyon helyes mindkettő. Irigyellek :).

    Bocsi, hogy kicsit hosszú lett a mondókám, de nem minden nap "találkozik" az ember lánya egy sorstárssal. És néha nagyon jól esik elmesélni a történetemet másoknak. Remélem elolvasod :). Várom válaszodat! :)!

    VálaszTörlés